Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Hatodik levél: A fény győzelme

Hiányoztál nekem, pedig tudom, hogy már nem leszel zentai lakos, de mégis, hiszen az ifjúságom emlékeihez tartozik a táj és tartozol te is. Néhány napot töltöttem el a szülővárosodban. Kedves Anna, az is igaz, hogy valahogy mégis lehet élni magyarként a Vajdaságban, vagy ahogy mondják, a Délvidéken. Akik maradtak, vagy visszajöttek, irodalmat és kultúrát is tudnak teremteni az adott körülmények között. Ez is sorsszerű. Van, aki maradt, van, aki elment, de van, aki viszsza is jött. Kinek jobb, kinek volt könnyebb, kinek lesz jobb és könnyebb? Nem tudom, mindez egyéni választás és egyéni sors. A Vajdaságban még mindig magas szinten van az irodalom, és van folytatása, fejlődése, vannak fiatal, tehetséges írók és költők is. Ezt tapasztaltam. Ez is megnyugtatott.

Nem tudom pontosan, hogy mikor látogatlak meg Budapesten, de már tervezgetem. Az év elején megfogadtam, hogy fejleszteni fogom az angol nyelvtudásomat, ezért naponta gyakorolom, ismétlem az angolt. Bejelentkeztem előkészítő tanfolyamra is, és majd vizsgáznom is kell. Újra eszembe jutott az ígéretem, amelyet neked tettem, hogy megtanulok jól angolul, mert különben nem vehetek részt komolyabb európai projektekben. Te mondtad nekem, hogy a megoldás az volna, ha nincs is megfelelő munkahelyem, de ne adjam fel a szakmai kompetenciámat, vegyek részt bizonyos hazai és nemzetközi programokban, jelentkezzek pályázatokra stb., még akkor is, ha kisvárosban élek, eldugva a határsávban. A jövő kihívása az Európai Unió, tisztában vagyok vele. Te már benne vagy, nemzetközi konferenciákon veszel részt és beviszed a világ művészeit a képtáradba. Húsz évvel ezelőtt te voltál az, aki az első nyelvleckét adtad nekem angolból, biztattál. A kedvedért és azért is, mert felnézek rád, hiszen kitünően beszélsz angolul, megtanulok jól angolul. Ebben is példaképem vagy. Jó tanárnőm. Ne feledd. A barátság egyik fő kompetenciája, hogy felnézünk egymás értékeire és tiszteljük azokat. Gondolataimban jelen vagy szinte minden nap. Amikor megjössz Berlinből és kipihened magadat, majd felutazom hozzád a fiaimmal, s kitalálunk valamilyen programot is azon a hétvégén.

Ölellek és csókollak, Júlia Lendváról

54