Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Ötödik levél: Húsz éve hiányzol

radtam az újszülöttel. Szóval, ha van egy férjed, akkor is bármi megtörténhet veled. Akkor is egyedül maradhatsz. A másik kölyök az ölemben maradt. Egyedül éreztem maga­mat én is, de csak átmenetileg, és mégis. Negyvenvalahány évesen is egyedül maradhatsz. Ez nem attól függ, hogy há­zasságban élsz, vagy sem. Tudtam, hogy megkönnyebbülsz, ha elmondod. Aztán bocsánatot kértél tőlem, hogy évekkel ezelőtt azt mondtad, hogy ne menjek férjhez, mert mást érdemelnék, többet. Azt mondtad, hogy a férjem jó apa, s ez nagy dolog. Bocsássák meg, amit mondtál. Szeretem azokat, akik bocsánatot tud­nak kérni. Szerettelek, mert bocsánatot tudtál kérni, ezért is, pedig nem kellett volna. Hogy ki a jó apa, s ki a jó anya, néha nem tudni. Van, amikor ő sem tud eleget tenni az elvá­rásoknak, s van, amikor én sem. Ha egyedül neveled a gye­rekedet, akkor nem kell ütköznöd senkivel sem, de rád hárul minden gond. Végül is értem, néha ketten sem tudnak ki­hozni valamit az adott helyzetből, meg a gyerekekből. Amikor a banketten voltunk a British Council fogadáson, láttam, hogy te vagy az, akihez odajött a British Múzeum igazgatója, egy kegyes öregúr volt, aki társalogni akart ve­led. Száz múzeumigazgató közül téged választott, pedig nem is voltál igazgató. A többiek csak lestek, miért lépett éppen hozzád. Mert megérezte, hogy veled lehet művészet­ről beszélgetni. Talán szerette a csendes, szerény nőket, akik nem kirívóan öltözködnek és nem a szeretőjükkel együtt jelennek meg a partin, ahol úgysem ők a fontosak, hanem csak éppen ott kell állniuk a partner mellett. Az öregúr megérezte, ahogy én is megéreztem, amikor először láttalak, hogy beszélgetnem kell veled. Azt kérdeztem, hogy: Jugoszláviából jöttél, ugye? Azt felelted rá, hogy igen. Amikor az öregúrral beszélgettél, akkor határoztam el, hogy megtanulok angolul, mert te olyan jól beszéltél már angolul, hogy az öregúr szinte észre sem vette, hogy nem vagy angol. Aztán a nagy díszvacsorán a múzeumban a vi­lág képzőművészeivel, az egymilliós költségvetésű vacso­rán, ahol vendéged voltam, csodálattal figyeltem, hogy a művészvilág résztvevői közt mennyire otthonosan mozogsz, 42

Next

/
Thumbnails
Contents