Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Huszonegyedik levél: A szlovén háború

ges. Amikor befejeztük az egyetemet, már nem volt Jugoszlávia. Már nem Jugoszláviába jöttem vissza, illetve a széteső perceiben érkeztem meg. És mégis élek. És te is élsz. Ha élünk, még mindig történhet velünk valami.

A legnehezebb tétel megértése a következő volt számomra, Paulo Coelho író fogalmazta meg: „Megtanultam, mely hidakon kell átmennem, és mely hidakat kell fölégetnem.” Ezt sokkal később értettem meg, mint amikor visszatértem Lendvára egy háborús közegbe. Nem akartam odafigyelni a háborúra, egy alakuló új ország kapuján léptem át, s közben egy másik ország kapuja zárult be előttem. S álltak a tankok a kapuk körül, valahol a határsávban.

Több mint negyven év megszállás után a szovjet csapatok 1990. március 12-e és 1991. június 16-a között vonultak ki Magyarországról. Több mint egy évig tartott ez a kivonulás, amelynek során mintegy 100 000 szovjet állampolgár távozott Magyarországról közel másfélezer vasúti szerelvényen. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, június 19-én hagyta el az országot, én pedig ez idő tájt hagytam el a felszabadult Magyarországot. Történelmi pillanat volt az életemben. Június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánították Magyarországon.

Üdvözletekkel, Júlia Lendváról

149