Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Huszadik levél: Festészetté teszi a valóságot

A lendvai festőművésznő katalógusából olvasom: „Tulajdonképpen sokkal többről van szó, mintsem elhatározásról és foglalkozásról. Elszántságról és elhivatottságról van szó.” Vagyis művészetről. És ő is kilépett Lendváról, de vissza-visszatér naponta, ingázik Lendva és Maribor közt, egyetemen is oktat stb. Szóval szélesebb utakra lépett és halad is rajtuk... Chagallnak sem volt könnyű, ingázott a szülővárosa, Vityebszk és Szentpétervár, majd Párizs és Moszkva közt, majd New York és Párizs, vagyis Amerika és Európa közt, majd Görögország és Izrael közt, s végül Saint-Paul-de-Vence-ben megállt, s már nem indult el sehova, habár tervei lettek volna. S egyszer azt is el kell fogadni, hogy véget ér az élete. Véget ér az alkotómunkája is. Minden, ami vele és körülötte történt, lassan festészetté vált, ugyanúgy, mint a lendvai festőművésznő esetében. Hogy milyen utakat jár be, majd még meglátjuk, képei tanúskodnak majd róla. Eddigi útja is érdekesek számomra. Vásárolni fogok tőle egy festményt. Még egy gondolat: a költészet útja hasonló, ha verset írok, befelé fordulok, s ismeretlen szférákat fedezek fel önmagámban, annyira koncentrált és sűrített ez a folyamat, hogy szinte csak metaforákkal lehetséges kifejezni. Ez volna a költészet? Nem színekkel, hanem szavakkal fejezem ki az érzéseimet, mélyebb gondolataimat. Minden, ami körülöttem van, lassan költészetté válik. Egyébként örültem, hogy januárban meghívtál a Rembrandt-kiállításra a Szépművészeti Múzeumba. Rembrandt hasonló művész volt, de mégis más téma.

Üdvözlettel, Júlia Lendváról

142