Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Huszadik levél: Festészetté teszi a valóságot
Kedves Anna! Tegnap elmentem egy lendvai születésű, korombeli festőművésznő, bábfigurákat és díszleteket készítő művész kiállítására, aki pénteken este mutatkozott be a közönségnek. Újra elindultam a galériákba, mint régen, amikor együtt laktam veled Budapesten és együtt mentünk el a megnyitókra. A festőművésznő, ahogy elhangzott a kiállítás megnyitóján, semmiképpen sem tartozik az érzelmi szorongásos hangulatú és intenzitású expresszív kifejezésmódot gyakorló muravidéki festők közé. Mi minden válik nála festészetté? Képei tele vannak élettel, amely gondolkodáson, utazásokon, élményeken, sétákon, jelentéktelen, vagy jelentős, kulcsfontosságú vagy futó eseményeken keresztül ivódik belé - hiszen minden, ami vele, körülötte történik, lassan festészetté válik. Ilyen, vagy hasonló gondolatok hangzottak el a megnyitón. Tehát festészetté teszi a valóságot, vagyis mindent megfest, ami körülveszi: embereket, állatokat, növényeket, bútorokat, fényképeket stb. A kortárs mitológia világából merít, az öntudatlan, mesés, transzcendentális, szürreális, megfoghatatlan, de azért nagyon is konkrét mitológiából. Ennek ellenére a még annyira álombéli hatást keltő kép sem az álmokból jön. Sohasem mondható egészen idevalónak, de sohasem egészen álombelinek. Sajátos és egyedülálló kifejezésvilággal él, egyszerre szürreális és realista is egyben, selyemre festett színes fátylai lírai benyomást keltenek. Chagallra emlékeztet. Valamikor régen, talán tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor doktori képzésre kezdtem el járni, beszélgetünk Marc Chagallról, ha még emlékszel rá, mert éppen Chagall-kiállítás volt a Budapesti Zsidó Múzeumban, és rengetegen nézték meg a festőművész képeit. Akkor mondtad nekem, elővigyázatosan, de mégis, hogy Chagall élete, művészi pályája bizonyítja azt, hogy egy távoli helyről érkező festő, aki tehetséges, mégiscsak a nagyvárosban kapja meg azt a lehetőséget, hogy megmutathassa magát és kibontakozhasson. O is a gyermekkori élményeit a vityebszki zsidónegyedből vitte el Párizsig, s ezek a kis élményei ott nőttek naggyá, ott lett belőlük művészet. Chagall élete jó példa arra, hogy bárhonnét 139
