Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Első levél: Végre egy pasival
Kedves Anna! Nagyon örülök, hogy minden úgy sikerült, ahogy elképzelted. Lehet, hogy ez is egy jó kezdete valaminek, ami még fejlődhet. Talán így is el lehet kezdeni. Én jól vagyok, majd még jelentkezem karácsony előtt, de az mégis érdekelne, hogy felhívott-e már telefonon? Aznap este nagyon meg voltam fázva. Amikor elmentél, egy kicsit magányosnak éreztem magamat, mert üres volt a nagy lakás és üresek voltak az irodahelyiségek is. Aztán tüsszögtem-prüsszögtem, folyt az orrom, erre megittam egy kis pálinkát kólával (mintha anyádat látnám, ahogy kínálgat hazai pálinkával, hogy jobban legyél), aztán a radiátor közelében helyezkedtem el, a lábaimat felraktam a székre és olvasgattam hétig. Aztán elmentem a moziba, hogy megnézzem a Szeretni mindvégig című filmet. A film egy erotomániás diáklányról szólt, aki festőművésznek készült és halálosan (erotomániásan) beleszeretett egy nős szívsebész szakorvosba. Aztán a szerelmi háromszögből mindenki vesztesen támolygott ki. A film nem volt rám nagy hatással, csak eddig nem tudtam, hogy vannak erotomániásan beteg szerelmesek is. Aztán hazamentem és befeküdtem abba az ágyba, amelyet nekem vetettél meg. A szoba jól be volt fűtve, és én nagyon jól aludtam. Reggel korán keltem, főztem magamnak egy kávét és még ágyban maradva olvastam Kertész Imre Sorstalanság című regényét. Aztán lassan elindultam az egyetemre. No, de nem tudok most neked több tanácsot adni, nem értek a férfiakhoz. Már nagyon régen udvaroltak nekem, nem is tudom, hogy milyen érzés újra valakivel randizni. Legyél a kapcsolatodban is olyan, amilyen vagy, természetes, hogy úgy ismerjen meg István, amilyen igazán vagy! Úgyis eleged volt a tíz év magányból, menekülésből a férfiaktól, mert neked nem úgy sikerült, mint a klasszikus nőknek, huszonvalahány évesen férjhez mennek és kész. Nos, nincsenek véglegesen lezárt életek, bármikor bárkire rátalálhat a szerelem! Kedves Anna, örülök annak, hogy rád talált a szerelem, végre a negyvenes éveid felé. Valójában jól aludtam, de jobb volt, amikor együtt voltunk a gazdagréti lakásunkban, két évig együtt aludtunk a hálószobánkban, az 13
