Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Tizenötödik levél: Az Úr kérdései
Kedves Anna! Az Úr nem azt fogja kérdezni, hogy milyen autót vezettél. Azt fogja kérdezni tőled, hány olyan embert, akinek nem volt semmilyen utazási lehetősége, vettél fel a saját autódba. Renault Megane gépkocsit vezetek, életem egyik legszebb autója, kis megtakarított pénzzel és kis kölcsönnel vettem, de már vásik. Igazán nem terveztem megvenni, az autószalon eladója beszélt rá, hogyha már van valami pénzem, akkor nem kell sok hozzá, és közel állok ahhoz, hogy megvegyem. Két-három évvel ezelőtt vettem fel egy stoppos lányt, aki nagyon fiatalnak és elesettnek tűnt, valahol Lendva közelében. Muraszombat felé tartott. Kedves volt, de olyan elveszettnek tűnt, kicsit mosdatlannak és szétziláltnak. Azt mondta, hogy a kedveséhez megy, messziről jött, talán Lengyelországból, bőrönd és pénz nélkül. Istenem add meg neki, hogy megtalálja az igaz szerelmet! Vagy azt, amit annyira keres, hiszen elveszetten járja az utakat! Az Úr nem azt fogja tőled kérdezni, hány négyzetméteres házad volt. Azt fogja tőled kérdezni, hány személyt fogadtál be jó szívvel a saját otthonodba. Öt hónappal ezelőtt a nagyobbik fiam hazahozta a barátnőjét, aki velünk töltötte el a hétvégét. Azóta majdnem minden hétvégén eljön, befogadtam, családtagnak tekintem, mintha lányom volna. Istenem add, hogy örökké így legyen, mert általa boldogabbnak látom a fiamat is! Az Úr nem azt fogja tőled kérdezni, hogy milyen ruhákba öltöztél. Azt fogja kérdezni, hány embert segítettél hozzá, hogy felöltözzön. Nem vásárolok magamnak különleges, drága ruhákat, nem tartom fontosnak, inkább a fiaimnak veszek valamit. Nagyon régen, talán 15 évvel ezelőtt, ajándékba kaptam egy milliomos hölgytől Monte Carlóban egy párizsi selyemblúzt, neki több száz volt. Azt mondta, hogy emlékezzek rá, ha felveszem. Ma is emlékezem rá, és ma is elegáns az ajándékba kapott blúz. A titka az: tudott adni, nemcsak azért, mert sok volt neki, hanem, mert azt akarta, hogy szép legyek. A gazdagok is lehetnek okosak, szerények és adakozóak. Ö az volt. Mondta is, hogy öt esetnél kettőre ráfázik, három esetben megéri adni. Sokszor emlékezem erre a mondatára. 103
