Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Prológus

voltál budapesti. Vitt a vonat a Szahara felé, visszatérő trauma álmaimban, hogy lekésem a vonatokat, s rettenetes szomorúság fog el ilyenkor. Felébredek, olyan otthontalannak érzem magam. Álmaimban pedig elveszettnek s magányosnak. Ezek az álmaim még húsz év távlatából sem szűnnek meg. Kísérnek, mint egy idegent. A párizsi Orient expresszi mégsem késtük le. Hogy miért nem? Mert látnunk kellett a fehér, kék és okker színű házakat, a minaretet Casablancában és a gyümölcsárusokat a piactéren, akik a tűző északafrikai napon árulták a terményeiket, közben csevegtek, alkudoztak a turistákkal és a hazai vevőkkel. A napfény lassan bebújt a szívünkbe. Tudtam, hogy a fény győzni fog bennünk, ott kezdődött Casablancában, azon a tűző napon, a piactéren. Tudtam, hogy összetartozunk, sorsunkban és sorstalanságunkban. Nagyon messzire el kellett utaznunk, hogy megértsem. Azóta is tart. Ha meghalok, szeretném, ha eljönnél a temetésemre.

Üdvözlettel, Júlia Lendváról

9