Szúnyogh Sándor: Enyém e maréknyi fény (Lendva, 2013)
Megkettőzött magányban Hány álmot ajándékoztam a folyó zajával s magam sem értettem miért szeretlek. Még magamat sem leltem e berekben s az óraketyegés is csak álom volt. Pazar látnoka az időnek időtlen muzsika és nem szerelmünk glóriájának metronómja. Csak a megkettőzött magány az eljátszott időben. Meleg szelek meleg szelek lakoznak bennem lágyan simogatok, cirógatok altatót dúdoló, hajtincset lengető langyos szelek meleg szelek simulnak hozzád gondolataim árnyékába, rejtőzve teli friss sarjúillattal, őszi madárdallal, csókos érintéssel, langyos szelek... n
/
