Hradil, Jože - Bence Lajos (szerk.): Összhang. Hat mai karintiai szlovén költő (Ljubljana, 1981)
Sz. Kanyó Leóna
VÁRATLAN HALÁLODDAL Nem tudom torkon ragadni a szót — a torkomban fojtogat — csak idézni tudom a réget az elmúltból ami ittmaradt Hát elmentél te is kedves álomképeid után? Egy hatalmas Semmibe siet a megrakott emberkaraván Egy hatalmas Semmibe siet azt se tudja minek élt mégis dacosan megfizet a cicomás semmiségekért Közben folyton-folyvást temet barátot kedvest jómagát és vénül és bízik és szeret és megragad minden piculát Hát elmentél te is kedves? Mire lett jó a küzdelem? A pénz? A lemondás? Az öröm? Mire lett jó a szerelem? Nem is igen tudom mit akarunk? Gyűlölünk ártunk ha lehet pedig egy adott pillanatban mindenki mindent eltemet Csak te nem tudtál gyűlölni kedves nem ártottál senkinek csak nekem: váratlan haláloddal megfojtottad az érveket 134
