Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Párhuzamos és többszörös névadás
PÁRHUZAMOS és többszörös névadás A párhuzamos névadás elméletét és a párhuzamos földrajzi nevekneka településtörténetben való felhasználása módszereit Kniezsa Isván dolgozta ki (A párhuzamos he 1 yné vadáLs. Egy fejezet a településtörténet módszertanából. Bp. 1944. Településtörténeti Tanulmányok 2. sz. ). A névtani irodalomban Kniezsa tanulmánya előtt tulájdonképpen fordításoknak tartották az olya heelyneveket, amelyek két vagy több nép nyelvében értelmileg megfeleltek egymásnak (i.m. 4-5). E helynévpárok keletkezését úgy magyarázták, hogy a későbbi nép megismervén és megértvén a korábbi nép földrajzi neveit, azokat lefordította, illetőleg saját nyelve szabályai szerint alakította. Kniezsa meggyőző érveléssel bizonyította be ezen állítását tarthatatlanságát, s kifejtette, hogy a magyar Fehéregyház (ma Fehértemplom) - szerb Bela Crkva - román Beserica alba (vö.Lipszky) típusú értelmi egyezések az együttélő népek nyelvében egymástól függetlenül, nagyjából egyidőben, azonos szemlélet alapján Jöttek létre. Természetesen figyelmen kívül hagyandók, illetőleg külön tárgyalandók a XIX-XX. században lezajlott hivatalos névváltoztatásokban létrehozott párhuzamosságok (ezeknek ugyanis egészen más a mondanivalója), mint pl. Gajdobra > magyar hiv. : Szépliget, Ovca > magyar hív.: Juhos, Karavukovo > magyar hív.: Bácsordas stb. Kniezsa idézett tanulmányában inkább csak az elméleti alapvetést végezte el, az elmélet használhatóságát pedig a Kelet-Magyarországra vonatkozó, térbelileg is és időbelileg is nagy anyagon, egy hatalmas tanulmányban mutatta meg (Kelet-Magyarország helynevei: Magyarok és románok Bp. 1943. Szerk. : Deér József és Gáldi László. I, 111-313). A Kniezsa-tanulmányok megjelenése óta a magyar névtani irodalom meglehetős egyöntetűséggel az általa értelemmel használta a párhuzamos névadás terminus technicust. Nemrégiben azonban Inczefi Géza egy másik jelenségre is ezt a tudományos nyelvi műszót alkalmazta (Adatok a párhuzamos helynévadáshoz: Nyr. LXXXII, 107-9). Szerinte egyetlen nyelven belül is keletkezhetnek párhuzamos nevek, — nem az egyidejű, hanem a különböző szempontú szemlélet alapján. így például egyszeres párhuzamos névpárnak tartja az ugyanarra a helyre vonatkozó Szabóhegy ~ Halászhegy neveket: "Mindkettő személynévből származik. A párhuzamos nevek a birtoklásban beállott változás folytán keletkeztek. " A Kniezsa- és az Inczefi-féle terminus technicus tartalma között azonban lényeges különbségek vannak. A két álláspontban csak annyi a közös, hogy a vizsgált névpárok mindkét esetben ugyanarra a földrajzi objektumra vonatkoznak. Míg azonban a kniezsai kategóriában a névadás két vagy több nyelven azonos (egyidejű) szemlélet alapján történik, addig Inczefinél ugyanez egy nyelven belül, különböző szemlélet alapján, és nem egyidejűleg játszódik le. Ez utóbbi esetben tehát — amikor mindkét név él — legfeljebb csak használatbeli párhuzamosságról beszélhetünk. Éppen ezért a terminológiai zűrzavar elkerülése érdekében szükségesnek tartom leszögezni, hogy magam az Inczefi-féle kategóriát nem tudom elfogadni s a párhuzamos névadások közé beilleszteni. Felfogásom...szerint a párhuzamos névadás legfontosabb jegy az, hogy az elnevezés azonos szemlélet lap ián történik, akér egy, akár több 19
