Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
határozóragos névtípusról bővebben szólok dolgoztam egy másik fejezetében.) További példák rágós alakokban: Gerencsér-kert, -kértőbe, Kelenc-kert, -ketöbe (La.), Bükk, Bükköbe (P. ). A köznyelvi több alakú változó tőtípussal szemben változatlan a tőbelseji magánhangzó az ér > er szóban: Ladanica-er, tioláko-er (R.), Csigás-er, Fekete-er, Sáros-er, Zsibbos-er, Kis-malom-er (B.). E jelenség bizonyára nem minősíthető megőrzésnek, inkább arról lehet szó, hogy a primer járulékok előtti rövid magánhangzós tőforma nyomult be a nominativusba is. Ugyancsak kikerült a köznyelvi több alakú változó tőtípusból az S - e váltóhangú erdő, szőlő mező, nyelvjárási erdü, szőlü, mezzü köznév, és az egyalakúak közé került Asai-erdü (R. ), Kerti-szőlüna, Fősü-mezzü (Cs.), a bánutai Szomilik mezzejlk földrajzi név azonban még az e-ző változatot is őrzi. A köznyelvi megfelelőhöz képest Hídvégen e jelenség fordítottja tapasztalhatóa temető, nyelvjárási temetil bizunyos toldalékos alakjaiban ugyanis ez a köznév az egyalakú tőtípusból az ő - e hangváltó típusba került át: Döktemetejl at, Temeteji at. (Érdemes fölfigyelni arra, hogy az e-ző mezzejlk és temetejitőváltozat névanyagomban csak a szomszédos Bánuta és Hídvég falvakban fordul elő!). A köznyelvi egyalakú tővel szemben hosszú 6 ~ á hangváltakozást mutat a völgyifalúbeli Diázs-vőgy név, 0 - 1 váltakozás figyelhető meg a tölgy köznév helyi megfelelőiben: Tőfás (K. , La.), de: Töllös (K. , La. ). 2. Név sz óképzés E témakörből mindössze egy jelenséget kell megemlítenünk. Kutatóink az őrségi és Hetés vidékéről feljegyezték, hogy a köznyelvi -ás, -és képző helyett e nyelvjárásban gyakran -at -et képzős formát találunk: dlsznuölet, sorozat ’sorozás’, vetedbe (=vetéskor), hófujat (=hófuvás) stb. (vö. Végh József: 1. m. 89—95. sz. térkép; Imre Samu: i. m. 327). Névanyagomból a következő példák tartoznak e csoportba: Szentháromság!-fordulat (L.), Tekerület (Vf.), Folat-part (Hf.). Ha hitelesnek fogadhatjuk el a Spitzer Arnold századforduló előtti földrajzinév-küzléseit (vö. Nyr. XIV, 144), akkor a régebbi névkincsből e típusba sorolhatjuk még a következő neveket is — "Hegyfordulatok": bakóaljai, Bömhéczi (L.), bükkaljal, bükkhegyl (Cs.), diósvölgyi, (Vf.), fodorrendi (Cs.), gyepühegy (Vf.), hidegkúti (Hf.), kulcsárrendi, magyardiáki majorkai, máléhegy (Cs.), mélyvölgyi (Cs. , L. ), szénégetői (Hf.), szentháromsági (L.), szücseleje (Cs.), ujtamási (L. ), zoknyaki (Cs.). 3. Ragozás Nyelvjárásunkban a -nál, -nél határozórag nem illeszkedik: palatális hangrendű szvak után is a veláris toldalékot használják, pl. Kerti-szőlüni (Cs.), Körösztná (P.), Váguhídná (D. ), Váguhidi-fődekná (L. ). A köznyelvi -on, -en, -ön határozórag Dobronak kivételével labiális — illabiális síkon nam illeszkedik, hanem csak az -on, -ön aiakpárt használják: Gönc-rétön (Zs.), Kis-rétön (Kh., R. , Gh.), Kis-rétekön (Vf.), Réd-végön (Hv. ), Telekön (Hf.), Herétön (Ph.), Határi-fődekön (Vf.), Fésök-rétön (P.). A hegy szóban hasonulásos hangsúlyos ó'-zésre is van példánk (vö. Imre Samu: i. m. 204): Bükk-hégy, de -hügyön (Hf.), Csente-hégy, de -hogyön (Vf.), Elü-hcgy, de -högyön (P. ). Kivételt képeznek a szomszédos Dobronak és Zsitkóc falvak: Fősö-hégy, -hegyén (D. ), Rigányóci-hégy, -hegyén (Zs.). A 16
