Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

pen miniszteri funkció, hívassuk le és tisztázzuk, hogy kinek van igaza. Ha nekem nincs igazam, akkor a Varga megy, ha pedig a Vargának van igaza, akkor valaminek itt változnia kell.

Hát ezután érdekes megbeszélésre került sor Lendván. Lejött az említett köztársasági funkcionárius, akit én már régebbről ismertem, de a lendvai vezetők a művelődési érdekközösségben azt hitték, hogyha engemet őelőtte befeketítenek az én távollétemben, akkor nem tudom milyen eredményeket érnek el. Nagyon meglepődtek, amikor ő lejött és észrevette, hogy én is ott vagyok. Köszöntött, hogy „Jó napot, Varga elvtárs! Önt is még lehet látni?" Leültünk. Mindenki elmondta az érveit, hogy hol a baj. Meghallgatott bennünket, majd így szólt: én Varga Sándort nagyon jól ismerem már 1962 óta - mert amikor '62-ben oktatásügyi miniszter volt, hivatalos kapcsolatba kerültünk -, igaz, hogy erélyes ember, nem szentimentális, megmondja mindenkinek a véleményét, de úgy gondolom, becsületes szándékkal csinálja. Őt tehát meg kell hallgatni, ha igaza van. Végül a tárgyalások oda értek, hogy már a lendvai érdekközösség vezetői kezdték fölajánlani azt, próbáljuk elfelejteni, ami volt, hiszen elismerik: az ő oldalukról is hiba van, az érdekközösség talán nem is teljesítette a föladatait.

Megállapodtunk abban, hogy a nemzetiségi érdekközösség, illetve a művelődési egyesületek pénzelési ügyeit ismét a művelődési érdekközösség veszi a kezébe. Olyan formában, hogy a köztársasági dotációnak az ő folyószámlájukon kell átmennie, de utána mindjárt a magyar érdekközösséghez kerül. A mi érdekközösségünk akkor kezdte újraszervezni azt a művelődési tevékenységet, ami lényegében manapság is tart. Faluról-falura megalakítottuk a művelődési egyesületeket, úgyhogy most már a legkisebb faluban is van. Tehát az érdekközösség az 5-6 év lemaradást nagyjából behozta. De én az hiszem, ez mégis negatív hatással volt, mert egy bizonyos generáció azért akkor ott kiesett, hiszen tovább nem foglalkozott már az iskolán kívül jó ideg azzal, hogy a nyelvet, a kultúrát ilyen formában is művelje.

96