Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

a küzdelmet folytatni. Az iskoláztatási rendszert végül is törvény szabályozta, kötelezővé tette, de mi tisztában voltunk azzal, hogy politikai akció nélkül nehezen fog menni.

Természetesen ebből következett a további feladat, ha jól emlékszem rá 1962-ben kezdtünk már - na előbb is, de '62-ben kezdtünk komolyabban - tárgyalni, vitázni arról, hogy miképp kellene bevezetni a közigazgatásban is a kötelező kétnyelvű ügykezelést. Hát itt is nehézségek fogadtak, mert először is káderproblémák voltak, kevés olyan hivatalnok dolgozott, akik mind a két nyelvet tudták. A törekvésünk itt is néha-néha konfliktusokat idézett elő, no de hát a cél érdekében áldozatokat kellett hozni. Ebben az időben a nemzetiségi művelődési tevékenységet is kellett fejleszteni, habár az korábban annyira-amennyire azért folyt. Arról is kellett gondoskodni, hogy minőségileg magasabb szintre emelkedjen. Már 1961-ben megkezdtük azt az utat, hogy a szabadkai Népszínházát rendszeresen minden évben a Muravidékre hoztuk, manapság is folyik ez; emellett újraszerveztük a falusi öntevékeny művelődési egyesületeket.

1965-ben, jól emlékszem rá, már arról folyt a beszélgetés, hogyan lehetne majd magyarországi színházakat is idehozni, és 1967-ben vagy 1968-ban, először a történelemben, a budapesti Déryné Színház a Muravidéken szerepelt a János vitézzel. A kezdeményezés igen-igen jó visszhangot váltott ki az emberekből, nagyon meg voltak elégedve, és a színház is azóta rendszeresen minden évben, néha évenként kétszer is, vendégszerepei Lendván.

Ezek a megkezdett utak, de mindezt tartalmában, minőségében tovább kellett fejleszteni. Mivel más nemzetiségpolitikai testület nem volt, mint a nemzetiségi bizottság, sok minden a bizottság néhány tagjának a hozzáállásától, akaratától, törekvésétől - mondhatom azt is -, a makacsságától függött 1974-ig. Azt hiszem, hogy a nemzetiségi bizottság volt az az úttörő, amely a későbbiek során lehetővé tette azt, hogy a nemzetiségnek 1974 után más szervezeti formája is létrejöjjön.

90