Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

mint a Muravidéken élő magyarság - ha itt a nemzetiségi nyelv tanulását nem teszik kötelezővé a többség nemzet számára is akarva, nem akarva, asszimilációra van ítélve. Semmilyen nemzetiségi iskola az ő további létét nem oldhatja meg, nem tarthatja fönt, ha a magyar nyelv tudása nem terjed ki szélesebb területre is.

Ez a tárgyalás kb. hat óra hosszáig tartott, délután az elnök bejelentette, hogy úgy gondolja, az elmondott indoklások, vélemények elég alapul szolgálnak arra, hogy döntést lehet hozni. A tárgyalást berekeszti, és a holnapi napon mindenki elolvashatja a napi sajtóban, mi a döntés. Őnáluk ez már bizonyára megvolt, csak nem hirdették ki. Mikor mentünk kifelé, az egyik bíró, aki Lendván vezette a vizsgálatot bizonyos adatok gyűjtésében, azt mondta nekem: Varga elvtárs, az ügy nyert, de maga tudja meg előre is, hogy éppen hogy csak nyert, mert a bíróságon belül öten vagyunk mellette, négyen ellene. A másik négy közül három olyan személy volt, aki a ljubljanai kezdeményezők hatása alá került, méghozzá olyan ismert szlovén személyiségek is - a neveket nem akarom mondani -, akik pedig a másik oldalon igen-igen nagyon hangosan, szerintem jogosan síkra szálltak a határon kívül élő szlovén nemzetiség érdekében. Ezek a személyek hamarosan eltűntek az alkotmánybíróságból, a következő választás alkalmával.

Másnap a napilapok közölték, melyik bíró volt ellene, részletes indoklással, nagy cikkekben. Mint a képviselőtestület alelnökét, fölhívott a bíróság elnöke, dr. Krivic nevezetű és megkérdezte: Varga elvtárs, mi a visszhang?

Tudod, ilyenkor le kellett küldeni az embereket a vendéglőkbe, meg erre, meg arra, ahol gyülekezik a nép, ott tudtad meg, hogy mi a hangulat. Elküldtünk mi egy pár embert. Visszajöttek. Beszámoltak róla, hogy sokak szerint látható volt itt a kimenetel, úgymond a nemzetiség már privilegizált helyzetben van. Akik ellene voltak, azokat a tárgyalóteremből majdnem ki is dobták, csak az elnök szava döntött végeredményben, mert az volt az

83