Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

bizottságok is. 14 hónap volt tehát az a levegőben lógó időszak, amikor a szervezettség megszűnt, de ezzel nem akarom azt mondani, hogy gyakorlatilag nem próbáltak az '59-es határozatok értelmében fejleszteni, de nem volt szervezet sem, amely ezt a területet irányította volna.

SZAB:

A hatvanas évek közepétől két négyéves ciklusban a lendvai községi képviselő-testület elnökhelyettesi, később az elnöki tisztét töltötted be. Ezekben az években tevődött át a gyakorlatba az az elv, hogy a különböző testületekben, bizottságokban, szervezetekben a mura vidéki magyarok számarányuknak megfelelően vehessenek részt. Úgy tudom, a tanácsi munkád sem volt mentes konfliktusoktól. Kérlek, foglald össze az 1965 és 1970 közötti években történteket, a munkáddal összefüggésben, a szlovéniai magyarok közéletével kapcsolatosan.

VS:

Hozzátenném, hogy ezelőtt, már 1963 végén - amikor községet mondok, akkor járást kell érteni magyarországi viszonylatban -, a lendvai községi szocialista szövetség végrehajtó bizottságának a titkára lettem.

SZAB:

Tehát a népfronté.

VS:

A népfront titkára lettem azért is, mert akkor mi már próbáltuk a nemzetiségi egyensúlyt fölállítani a különböző funkciók betöltésénél.

1963-ban a szocialista szövetség elnöke szlovén ember volt, akkor én, mint magyar ember voltam a titkár, és aztán fordítva. Egyszer az egyik volt, másodszor a másik lett az. Na én innen kerültem tulajdonképpen a községi népbizottság, illetve a községi képviselő testület élére. A társadalmi-politikai szervezetek együttes véleménye volt, hogy a községi képviselő testület elnökének vagy alelnökének mégiscsak magyarnak kellene lennie, már csak azért is, mert 1962-ben kezdődött az a törvényhozási

74