Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

Dr. Arday Lajos: Előszó

Ilyen közegben élt és küzdött maroknyi nemzettöredéke megmaradásáért Varga Sándor. A többszöri impériumváltásból emeljük ki a legtöbb sérelmet okozó és áldozatot követelő háborús éveket, 1941 és 45 között. Varga Sándornak volt bátorsága leírni, „...hogy nemcsak az itt élő magyarok, hanem a szlovénok között is akadtak olyanok - viszonylag sokan - akik a megszállást (1941 áprilisában - AL) felszabadulásnak nevezték".1 S nem alaptalanul: kevéssé ismert történelmi tény az, hogy míg Boszniában, Horvátországban, a felosztott és megszállt szlovén területeken sok áldozatot követelő, kegyetlen partizán-hadviselés folyt, addig a magyar uralom alá (vissza)került Muraközben és Muravidéken rend és nyugodt élet zajlott a német és a szovjet megszállásig, a front átvonulásáig. Mi több: a tehetséges szlovén fiatalok magyar közép- és felsőfokú intézményekben tanulhattak, eljutva egészen az Eötvös Kollégiumig.

A kort s a környezetet kevésbé ismerők számára magyarázatra szorul a kötetben szereplő „májusi partizánok" kifejezés: olyan szlovéneket neveztek így, akik - sok szerb csetnikhez, szlovák Hlinka-gárdistához és prágai „felkelő"-höz hasonlóan - a háborús években meghúzták magukat, vagy az ellentétes oldalon harcoltak, s csak a háború utolsó heteibennapjaiban fordultak a németek és csatlósaik ellen, s csatlakoztak a kommunisták vezette partizánokhoz.

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, majd a függetlenné vált Szlovéniában élő, fogyatkozó magyar népcsoport vezetői a változó körülmények között mindent megtettek és megtesznek a túlélésért, Vlaj Lajostól Varga Sándoron és Hajós Ferencen át Göncz Lászlóig - tegyük hozzá, mindkét állam politikai és anyagi támogatását élvezve. Varga Sándor publikált 1

1 Vlaj Lajos életútja, Lendava-Lendva, 1984. 28. p.

6