Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
olyan közel esett két front, hogy azok a rakéták mind a két oldalról állandóan bevilágították a területet. Szorongtunk, sokszor kellett hasra vágódni abban a piszkos, sáros, locsos időben, hát valóban, mint mikor a malacok megfürödnek a sárban, úgy néztünk ki. Egész éjjel tartott, amíg végre ki bírtunk onnan menni. Öt napig egyfolytában meneteltünk éjjel-nappal, megállás nem volt, a Hamburg felé vezető útvonalon. Éjjel-nappal. Alighogy megálltunk, a szovjet hadsereg már ott volt. Meg kell őszintén mondanom, hogy nem kell azt hinni, hogy a szovjetek mindenkire lőttek. Az úton hemzsegett a nép; polgár, gyerek, öreg, fiatal. A katonaság is próbált közibénk keveredni, így védte magát a menekülő katonaság. Ahol a katonaság ment, lőtték őket, de minket nem. Öt nap, öt éjjel mentünk Hamburg felé. Én kitartó voltam, nagyon bírtam a gyaloglást, a többi 14 közül, akik a mi vidékünkről jöttek, már ketten-hárman annyira ki voltak fáradva, hogy kocsin kellett őket hoznunk. Már majdnem Hamburghoz értünk, hát én mondtam nekik: hogyha vissza karunk menni, akkor hiába megyünk a tenger felé, egyszer valahogy haza kell jönni, meg kell állni. Megálltunk ott egy faluban, Hamburg előtt vagy 30 km-re. Onnan civilben visszajöttünk Berlinig. Május 3-án ott hallottunk - egy német mondta, egy német öreg bácsi, nagy farkaskutyát vezetett -, hogy Hitler kaput, mutatta, hogy főbe lőtte magát, és hogy kapituláció lesz. Kicsit nevetséges, de így volt: a Spree folyó partján kártyáztak az oroszok. A puskákat odadobálták a híd mellé, hogy éppen miért az maradt meg, én nem tudom, nem volt lerombolva, illetve fölrobbantva. Ránk néztek, látták, hogy rongyos társaság, egy szót sem szóltak, szépen elvonultunk a másik oldalra. Ott a szovjet katonaság rendes őrséget tartott, mindjárt kérdezték, kik vagyunk, mik vagyunk. Megmondtuk, az orosz nyelvből azért valamit megértettünk, mert szlovénul tudtunk, ők is megértették, s egy gyűjtőtáborba vezényeltek bennünket. Ott megint mindenféle nép egymás mellé került: ahány nemzetiség ezen 55
