Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
pontjából meghatározó jelentőségű volt. Mely konfliktusaidat érzed lényegesnek megemlíteni az 1943-as esztendőből? VS: Örülök neki, hogy közbevetetted, mert meg is feledkeztem volna bizonyos dolgokról. '43-ban - akarva, nem akarva - ismét rákényszerítettek arra, hogy elmenjek ismét Bábolnára, de akkor már valóban csendőri kísérlet mellett. Beidéztek a közjegyzőségre és megkérdeztek - többen voltunk -, megkérdeztek sorjában, ahogy álltunk, te miért nem mehetsz, te miért nem mehetsz, mi a kifogásod. Néhány arra hivatkozott, hogy az öccse, illetve a bátyja a fronton van, neki otthon kell lennie. Azokat elengedték. Többünknek maradnunk kellett, mert nem voltak indokaink. Én azon a télen komoly tüdőgyulladáson esetem át és hoztam, lebegtettem a papírt a csendőrök előtt, azt mondták, ez semmi. Ellenálltunk az első pofon erejéig. Erre én azt mondtam neki, tudja mit, hát könnyű annak, akinek puskája van, és én pedig egy kiskorú - így mondtam neki - taknyos vagyok, gyerek vagyok, engem könnyű verni. Jól van, ha menni kell, menni kell. A mellettem lévő gyereknek már nem is kellett pofon. Annyi idős volt, mint én. Elmentünk Bábolnára. De ekkor már, megmondom őszintén, a magyarországi ún. felszabadulási nagy ideákból elegem volt, mert láttam, hogy az ugyanaz, mint ami előbb volt, csak esetleg más cél alatt. Odamentünk Bábolnára. Kezdődött az, ami szokott lenni, ott aztán... mert a szerződést nem írtuk alá, nem írta se az apám, se én. Ismét elővettek bennünket, hogy akik nem írták alá a szerződést, írják alá. Aki hajlandó volt aláírni, azokat be se hivatták. Akik nem írták alá, az egyik barakkba behívták, ott aztán a csendőrség is jelen volt. Az „öntudatos" beszédek, az ijesztgetés nyomására a nagy része aláírta a szerződést, néhányan nem írtuk alá. Minket külön ott tartottak. Azt mondtam a többieknek: én a szerződést alá nem írom. Én ide nem önként jöttem és lehet, hogy úgy el is fogok innen tűnni, mintha nem is lettem volna itt. A csendőrök akkor kezdtek minket kicsit terrorizálni, de mivel látták, hogy nem megy, to-37
