Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

Úgy éreztem, hogy a balkezeseket az Isten egyben veri is, mert a két szakmatanulás, illetve próbálkozás után semmi se lett belőlem, és úgy gondoltam, hogy az egész utamon ez a csalódás kísérni fog. Már akkor beletörődtem abba, hogy a továbbiakban keményen meg kell küzdenem mindazért, hogy valamiféleképpen valami legyen belőlem, és hogy az életutamon bizonyos célokat elérhessek. Tehát ez az útravaló olyan volt, hogy a továbbiakban is nagyon-nagyon sokszor, az életben mindig erélyesebben, talán sokszor fölhevülten reagáltam az igazságtalanságokra.

Tehát röviden összefoglalva, ezek volnának azok az útravalók, amiket magammal hoztam. Mert a további útravaló csak az volt, hogy valahol dolgozzam, mert 1941-ben lényeges változás történt.

Továbbtanulási lehetőségem nem volt, mert egyrészt a szlovén iskola befejezése után a nyelvi tudásom se volt azon a szinten, hogy talán folytathattam volna valahol a tanulásaimat. A másik oka pedig az, amit az elején mondtam, hogy az apám kisbirtokos falusi ember volt, és akkor már nyolcán éltünk testvérek, úgyhogy neki arra anyagi lehetősége nem adódott, hogy tovább taníttasson.

SZAB:

1941 áprilisa nem kis változást hozott tehát a Mura menti települések életében. Bevonultak a magyar csapatok. A következő négy esztendőt a kor magyar terminológiája felszabadulásként, a mai jugoszláv interpretálás pedig megszállásként emlegeti. Hogyan élte meg, a két évtizedes kisebbségi sors után, a helyi lakosság ezeket a napokat?

VS:

Én azt hiszem, hogy az se titok, és a jugoszláv történelemkönyvek is megírják, hogy a múltbeli Jugoszlávia - szó szerint így fogalmaznak - a nemzetek és a nemzetiségek börtöne volt. Mert a nagyszerb ideológián kívül már a horvátok se élvezték a nemzetiségi jogokat, a szlovénok még annyira sem, a macedónok és

28