Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

ha most mi, murántúliak, prekmurjeiek azt mondjuk, hogy a Murán túl, azt már mi is úgy értelmezzük, hogy Ljubljana felé. SZAB: Igen. Sándor bátyám, ebben a történelmi interjú-sorozatban, a jelek szerint, Te fogod képviselni egyedül a szlovéniai magyar­ságot. így beszélgetésünk, személyes életutad állomásai kap­csán, célszerűen érinteni fogja a szülő-nevelő közösséged közel­múltjának is a legfontosabb eseményeit. Kezdjük tehát a kezde­teknél. A település és a családod érdekelne, a szűkebb-tágabb környezet, amelybe beleszülettél, továbbá iskoláskor előtti élmé­nyeid, amennyiben ilyeneket fel tudnál idézni. VS: Talán az ember a gyermekkorára emlékszik a legjobban, ebben az életkorban, amelyben most már én vagyok. A szülőfalum Göntérháza, szlovénul Genterovci, ma kétnyel­vű felirat van a falu végén. A jugoszláv-magyar határtól talán még egy kilométer sincs légvonalban. Ez a település mondhat­juk azt, hogy színmagyar. Három szlovén család van ott, akik ugyan oda költöztek valamikor. 1914 után, közülük egy vendéglős, két családfő cipészmester volt, a többi, a falu lakossága az magyar, és ezt a nemzetiségi vol­tát manapság is megőrizte. Kicsi falu, mindössze hetven ház talán, de már mind nem is lakott. Ebben a kis faluban születtem 1925- ben. Lényegében véve igen-igen szegény kisparaszti családba ér­keztem, hiszen az apámnak össze-vissza nem volt több mint egy négy hold földje, negyedik gyerekként. Nem a legjobb, legrózsá­­sabb körülmények között éltünk így, amikor 3 éves lehettem 1928 végén, és már az ötödik testvérem is úton volt, a nagyanyámhoz kerültem. Valahogyan ez az időszak nagyon emlékezetemben ma­radt, azért is, mert ebben az időben a szegénység miatt az emberek tömegesen vándoroltak ki Amerikába, Uruguayba, Brazíliába, tu­dom, hogy anyámnak két nővére is ott volt és többen a rokonság­ból. Apán is szeretett volna segíteni a szegénységén, 1928 végén elhatározta azt, hogy ő is elmegy Amerikába. 11

Next

/
Thumbnails
Contents