Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)

"Én a halál rokona vagyok…" (Ady Endre) - halál-versek

talán Ady Endrés sugallatoknak engedve, az élet és a halál versei szerint rendezi el. Nem egy versében ad hangot valamilyen szorongásnak, halálfélelemnek, ez a halálfélelem mindazonáltal nem az elmúlás, ellenkezőleg, az életöröm hatalma mellett tanúskodik. Egy fiatal lélek vet számot azzal, hogy mindennek egyszer el kell múlnia, a versek képi anyaga, érzelmi töltése mégis a maradéktalan és feltétlen életszeretet mellett bizonyít".

Hogy a költő mennyire a muravidéki ember tudatosan vagy tudatlanul átérzett érzelemvilágát hangoztatja, azt a lendvai származású képzőművész és író, Gábor Zoltán a következőképpen illusztrálja: “Sokszor az eddig írt szövegeim elején Ady-sorokkal próbáltam jellemezni énemet, most itt meg kell említenem Csuka Judit Kölcsönkért vonatjeggyel című versét. Mintha csak az önéletrajzomat olvasnám.”

A kisebbségi sorsban élő költők - még ha Z. Csuka Judit mintájára az egyetemességre törekednek is - nem tudják mellőzni az anyanemzettől való elszakadásból származó szorongás érzelmeit. Bertha Zoltán irodalomtörténész is ezekre a sajátos "kisebbségi" költői vonásokra hívja fel a figyelmet, reménykedve a muravidéki magyarság befogadóképességében: “ Nem követel tehát több magyarázatot és indoklást annak a fontossága, hogy ez a maroknyi verscsokor értő olvasókra találhasson legalább a régió megmaradni vágyó szigetmagyarságának körében. Olyanokra, akik fogékonyak a komoran borús színek iránt is, s készek a fájdalmas sors- és veszteségtapasztalatokkal töltekező versbeli indulatmenetek befogadására. Mert sűrű, keserves kiábrándultságot tükröző erőteljes intonációjában meglehetősen egynemű ez a hangzásvilág, töményen állandó ez a hangulati atmoszféra."

A fiatal költő azonban verseiben egyebekről is ír. Az ún. “élet - halál" versek mellett, Halász Albert, muravidéki magyar költő szavait idézve "... egy kaleidoszkóp összes “fényjátéka" ott forog a versekben. Ott sorakoznak például az élmények, vagy olvasmányok benyomásai. A poétikai elrejtést nem csak a "verses fogalmazás", hanem például az idegen szavak, jobban mondva a fülünknek kevésbé ismerősen csengő nevek sokasága szolgálja."

72