Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)
"Én a halál rokona vagyok…" (Ady Endre) - halál-versek
Útravaló “Versek mindenütt teremnek, és ennek örülni kell, minthogy egy ember vagy egy emberi közösség nemcsak azáltal teremti meg otthonát, hogy házat épít, megműveli a földet, műhelyeket és iskolákat alapít, hanem azzal is, hogy verset ír róla: versekben veszi birtokába az életnek és a világnak azt a darabját, amelyen otthont kell teremtenie. Talán ez a szellemi követelmény is ösztönzi a kisebbségi sorsban élő fiatal magyar költőket arra, hogy számot vessenek mindazzal, amit szülőföldjük ad számukra, ami ezen a szülőföldön otthonos érték és hagyomány." Ezekkel a gondolatokkal fogalmazta meg véleményét Z. Csuka Judit verseskötetéről Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar írószövetség elnöke. A jeles irodalomtörténész szavaihoz csatlakozva hangsúlyozni kívánom, hogy rendkívül fontos minden közösség számára, ha az irodalom terén újabb és újabb értékekre tesz szert. Különösképpen akkor, amikor összmagyar, illetve egyetemes értékteremtésre törekszik. így valamennyire túlszárnyalja a kisebbségi létből eredő szellemi és tartalmi korlátokat, még ha alapjában véve éppen az adott közösség megmaradása szempontjából jelent is legtöbbet. Z. Csuka Judit verseiben e cél elérésére törekszik. Teszi ezt úgy, hogy egyszerre kíván egyetemes és kisebbségi lenni, és sikerül is neki verseiben e két szempontot harmonikus egységbe olvasztani. Különösképpen jelentős és a jövő szempontjából reményt keltő, ha a fiatalabb nemzedék köréből verbuválódnak írók, költők. Z. Csuka Judit verseivel már néhány esztendeje rendszeresen találkozunk, de első verseskötete újabb gazdagságot, beérett gyümölcsöt jelent a lélekszámában egyre fogyó, de szellemi erejében mégiscsak életképes erőt sugárzó muravidéki magyar közösségnek. A már idézett Pomogáts Béla a következőképpen elemzi a fiatal költő kötetben megjelent verseit: “Első verseskötetét, 71
