Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)

Visszatérés Ithakába - élet-versek

A Tengert hoztam el Neked

A Tengert hoztam el Neked,

hogy betöltse hiányomat, árvaságom.

De mindig megérkezett valaki, aki elvitte óceánjaid, megcsodálta szemed kékségét.

Tengereim elapadtak, virágaim elhervadtak.

Kerestelek máshol, másban, a Gibraltári-szoros magányában, Casablanca és Párizs fényében, sötét kamrákban, harangzúgásban, szülőasztalon, a félelem golyózáporában.

Veled, vagy valaki mással nevettem, mégis idegen maradtam benned, vagy valaki másban, ólmos esőben, reggeli zokogásban.

Ünnep volt, ha jöttél, hiszen én beszéltem rólad tízezer méterrel a svájci hegyek felett, én ringattalak az Adriai tenger hullámaival.

27