Bence Lajos: Szóval vágok rendet - Pannon tükör könyvek (Lendva - Zalaegerszeg, 2016)

Maradok a szóval, maradok a szóban

A fővárosi-vidéki költők témára II.

A vidéki költőt kőttünek csúfolják, rá is szolgál erre: uborka és kasztrán az eledele, vacsorája pecsétes tikmony, múzsája sem asszony, hanem sertésállat, kutya meg macska. S minden, ami ehető, kandallójában nem nyírfa lángol, hanem durva dudva, meg csuhé, muharja a futókóró és árvalány haj, szeretője háncsolt nyírfa, csak nagyritkán szőrös gyümölcsből készült pia. Kislakát, ha már rest építgetni, Ún-laknak nevezi, s ráül az ajtófélfára, vagy álldogál a tüzelő előtt, hát kályhaperem helyett, felhág a tangóharmonikára, de mit is beszélek a Móni-móni-kára.

A vidék nem főváros, hol a vidéki „kőttű”, csak vicc.

Ott Polgár-butéliától duzzad a spritz, a kunst pedig csak úgy csobog