Bence Lajos: Szóval vágok rendet - Pannon tükör könyvek (Lendva - Zalaegerszeg, 2016)
Maradok a szóval, maradok a szóban
Változatok egy talált témára A vidéki költő messze lakik a várostól, hol lakhatna: ez a tény egy életen át basztassa. Mint kutya, ha kaját lát, főleg, ha hegy kutyája, a konzerv láttán is, csorogni kezd a nyála, pedig azt mondják rá, buta, sőt tanulatlan, nem járhatott kutyaiskolába, nem foglakozott vele idomár, korcsnak született, amolyan alsókért alatti zabi, meg béna, de ha fölnyüszít a holdra, olyan mint a fajkutyák bármelyike, behozatali, németjuhász, vagy skót, vagy afgán, vagy valami valódi „határon túli” , fajára büszke, vátesz, rohan utána sok kopó, még úgy is, ha eddig leszarták, mint a tyúkok a buta szarkát. Mert ki tyúkok között él, pávának ne képzelje magát, tolla bár fényes, s riszálja is magát, maga alatt aranyhídnak képzeli a tyúklétrát, a tyúk Parnasszusra csak kevés eséllyel pályázhat, 87
