Bence Lajos: Szóval vágok rendet - Pannon tükör könyvek (Lendva - Zalaegerszeg, 2016)

Megszólítalak, megszólítanak

emléket, vázát, kelyhet, csobolyót, fazekat, üstöt, tarsolyt és nyakéket.

S mennyi kincs van a műteremben is, mennyi emlék, mennyi Föld-Nép, mennyi Művelt-Anyag, mennyi Sors-kaloda, mennyi Lélekember-csonk, mennyi Ragyogás és szerep, dühöt és indulatot levezető szelep, mannyi szétdőlt álom, széjjelfoszló, neméről leváló nemlét. Mennyi kitágult pupillájú kíváncsiság,

Koldus-királyfi, Mennyei-csöcsű-királylány, Föld-szolga, Képzelet-csonk, feszülő vitorla-Nyomat, beteljesülő csoda.

S ha a csillagszemükből a vágy kiapadt, mosolyokból emeltek szivárvány-vértet, szoknyából, pendelyből erős falakat, férfiak, kik őrt álltak, ma is építik a bástyát, döngölik a vert falat. Pásztorfiúk, kiket furulyaszó-csikó röpít a kéklő messzeségbe, bokros agancsú Csodaszarvas-rének.