Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)

Elmenni vagy visszajönni nehezebb?

az új állapotot, az új viszonyokat. A szállásuk az adott körülményekhez képest végül is elviselhető volt. A nehéz munka után esténként le tudtak zuhanyozni, és ez már részben kárpótolt mindenért. Az, hogy csak egyfajta ehető étel létezett, kevésbé tetszett nekik, de végül a sokadik próbálkozás után rá kellett jönniük, hogy csaknem minden étel élvezhetetlen, egyfajta csirkepecsenyén, vagy legalábbis ahhoz hasonló ételen kívül. Ez ízben egy kicsit megközelítette az otthonit, noha egy kissé szokatlan, de nem kellemetlen ízű mártással tálalták. Ebben az otthontalanságban még egy csöppnyi boldogságuk is volt: a kenyér, vagy inkább a kisebb, gömbölyded cipóra hasonlító péksütemény mindig friss volt, és olyan kellemes ízű, hogy csupán attól jól tudtak volna lakni. Mivel szórakozási lehetőségek nem adódtak, de fárasztó munkájuk után nem is igényelték, esténként korán nyugovóra tértek. Az egésznapos kemény munka okozta fáradtság megtette a magáét: nem kellett gondolkodniuk és álmatlan éjszakákkal küzdeniük, sőt, talán egyáltalán nem is álmodtak.

Andrét jó érzéssel töltötte el a gondolat, hogy a munkások tiszteletben tartják, végrehajtják mérnöki és egyben főnöki utasításait, és nem hangzanak el ellenvetések, hanem igyekeznek minél pontosabban és gyorsabban végrehajtani mindent, és a mostoha körülmények közt egyszer sem került sor kellemetlen veszekedésre és civakodásra.

így a tervezettnél gyorsabban haladtak a munkálatok, köszönve ezt egyrészt odaadó munkájuknak - mintha csak igyekezett volna mindenki minél gyorsabban megszabadulni a pokoltól, minél előbb befejezni a munkát és végre hazatérni -, másrészt pedig a fiatal, vállalkozó szellemű munkások még különösebb nehézségek nélkül, viszonylag rövid időn belül megszokták a magas hőmérsékletet és a sivár körülményeket. így hát a tervezett időnél ha16