Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből (Lendva, 2003)

Epilógus - Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből

datai gondolkodásigényűek, de logikusan fölépítettek. Azt is mondhatnám, hogy képalkotásának jellegzetessége a szokatlan, sajátos szószerkezetek és kifejezések alkalmazása. Előfordulnak , ha ritkábban is a hasonlatok, a jelzős szerkezetek és a metaforikus-szinesztéziás megoldások is. Példa erre a Januári epigramma című vers:

O, ha tudnád, álmaimban őz voltál, amely tiszta forrás után kutatva enyhítette szomját, és fürdés után megtörölközött bennem.

Egy másik jellemző vonása a költői kifejezőeszközök alkalmazásában az ellentétek szembeállítása. Ezek erős hatást tudnak kiváltani. Például ilyenek: „az örökös fagy, virágbontó tavasz”; „teremtésben és gyászban”, „fehér hóesés fekete szívedben”, „sem élni, sem meghalni”, „csendes esők helyett jégverés”, „ott bent és itt kint”, „fenti lebegés, lenti elnyomás” stb.

A formai megoldást illetően azt állapíthatjuk meg, hogy a költemények szerkezeti fölépítése eltér a hagyományos, klasszikus formáktól. A megszokott versalkotási szokásokat mellőzve teremti meg sajátosan egyéni módon megkonstruált költeményeit, verssorait, strófáit Nála hiába keresnénk a ma már „kissé régiesnek” tűnő, tűnhető versteremtési eljárást, a sorok egyenlő szótagszámát, a szigorú és mértékre szabott strófák pontos megoldását, a rendszeresen alkalmazott rímeket stb. Ilyent nála nem találunk, de ez lírai

88