Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)

Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára

is tudta: aki kimondja a bajt, azzal föl is oldja. Az elbeszélés Juli nénijének szavaival: „egy kicsit könnyebb a lelkem, hogy enyhítettem rajt panaszommal."

Varga József nem hiheti el - s olvasóinak azt sugározza, mi sem higgyük -, hogy ez a korszerű életforma. Együtt kell kérdeznünk: korszerű lehet az, ami tönkretesz évezredes hagyományokat, szétbont családi kötelékeket, megmérgez emberi kapcsolatokat. A korszerűség jegyében a családnál jobb sejtjét a társadalomnak még nem sikerült meghatározni. A modern törekvés éppen ennek a segítése. Ebből az is következik, hogy egyetemes közfeladat a családi kötelékek erősítése.

Varga József elbeszélései földrajzilag körülhatárolható térben játszódnak. Ha ez elkerülné az olvasó figyelmét, akkor a Lendvahegyi bor többszöri említése bizonyosait meggyőzné, hogy az író a Mura mentén azt a tisztaságot keresi, ami a napfényben csillogó nedű jellemzője.

(2001)

Vélemény- a Tudatformáló idők című kéziratról -Varga József dicséretes szándéka, hogy versben, szépprózában, tanulmányban a muravidéki magyarság (s benne saját) sorsával foglalkozik. Néhány éve még arra is vállalkozott, hogy az identitást fiktív történelmi regénnyel erősítse (A lendvai vár kapitánya). Most szociografikus alaposságú korrajzot állított össze. Ennek több kulcsfogalma van. Mint a történelmi szükségszerűség, a nemzetiségi viszonyok, a kisebbségi sors, a szerelem, a természeti szépség.

Ha ezek tartalmát sorravesszük, akkor kiderül, hogy a XX. század történelmi szükségszerűsége a muravidéki magyarság szempontjából az volt: „őshonos"-ságuk ellenére elszakadjanak az anyaországtól. Nyilvánvaló, hogy nem ők akarták, sőt, ahogyan lehetett tiltakoztak ellene. Viszont a történelem, a két világháború utáni nagyhatalmi döntéssorozat elkerülhetetlen próba elé állította a

30