Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)

Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára

Vargának abban feltétlenül igaza van, a XX. század végéről s méginkább a XXI. elejéről visszanézve egyszerű, de ugyanakkor harmonikusabb volt annak a gazdának az élete, aki az őszvégi égre pillantva már a következő évi vetést tervezte. A költő ezt pontosan úgy értékelte, miként százharminc évvel előbb Arany János, aki deres fejjel sem feledte azt az őszi eget, a hajdani hangokat és a gyerekkori csínyeket.

A Tar Mihály szüretfért olvasva azonnal látszik, hogy Vargának még az emléket idéző inspirációk sem kellenek, hiszen ő belülről soha nem feledte a régi élményeket, gyakorta használt szóval: permanensen hallja a falusi hangokat. A leírt életforma a költő számára eszményi. Néhány érv sorakoztatható álláspontja mellé. Például az, hogy eleink természetközeiben és természetesen éltek, s olyan közösségben, ahol - kirívó esetekről eltekintve - mindenki tudta feladatát, helyét és szerepét. Jegyezzük meg, az utóbbiakat a hajdani feudális hierarchia jelölte ki. Ezt Varga természetesen nem fogadja el. Sőt az érzelmek (a szerelem) jogát elismerve szól ellene.

Mi az újdonság ebben? Az, hogy Varga összetetten szemléli a falusi világot, azt szeretné, ha továbbélne a természet tisztelete, a kézmeleg közösségi létforma, s az érzelmek megfellebbezhetetlen joga meg a munka öröme. Ez az elbeszélő költemény elsődleges üzenete. A másodlagos pedig az, hogy nincs olyan korszak, amikor ne kerülne szembe egymással a jó és a rossz, a tiszta és a bűnös lélek. A történetben ezt fejti ki. „A főhős - írta eligazításként a szerző - egy megtörtént tragikus esemény alakja." Az elbeszélő költeménynek van hiteles alapja, s aköré a lírikusi fantázia egésznek és hihetőnek ható eseménysort írt le. Tar Mihály szüretére készül a falu népe, közöttük a gazda szépséges unokája, Marika. Ő már jegyesének tekinti Horváth Bandit, de Tar Mihály valamiféle lekötelezettség miatt a jegyzőnek ígérte Marika kezét. A jegyző csendőrökkel elviteti Bandit és halálra ítélik. A jegyző ezután hiába kéri Marika kezét, ő inkább a hervadást választja. A történet ennyi, de szépen dúsította Varga természeti képekkel, a szüreti vígság leírásával, a falusiak élet- és viselkedésmódjával.

18