Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)
Und magad Ha kertben kapálni nem akarsz, kapáld magad. Lám, hátuljád alatt egyre törik a fapad. Az égből is rád pottyan a madár, aki röptében elaludt. Távirányító gombjai elakadtak a körmödben, kiteregetik magukat a belek az ördögben. Megszemélyesíti magát a megszemélyesítés, de a személyt, ha teste van, megverik. Ki lát ki a háztető alól. Én. De nem mondom el, mit látok, őszintén. Ha érdekel, emeld fel a fejed az asztalról, és und magad. Hisz látszat néha látszatot is tagad. Und magad! 66
/
