Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)
"Húzd rá! Szörpköszöntőt mondott ekkor a körbeálló kisközönségnek a síkhajú prímás. Karjában vonó, mellyel idétlenül legyezve önmagát karmesterkedett. A gyerekek közben vihogtak a hátsó sorban, rágógumival teli orcákkal, ledugva vagány kis sérófejiiket, melyek alól fel-felkacsintott néhány szem, jelezve a nézőtér bal szárnyának, vagy szamárfülezve Richárd bácsinak, a matek- és erőszakos professzornak (tornatanár). S hogy ne keverjünk focit és focit, előttünk a nagyra becsült banda kottáit igazgatta csigavérrel. A cimbalmos sűrű szemöldöke alól a veríték betyárbajuszáig siklott, kalapján fácántoll, (alatta szék). Prímás mester felsóhajt, s a dáridó fénypontja előtt egy utolsót legyez, a nagybőgős elvégez egy nyakkendőigazítást, haját fésülné, ha volna. Fekete lakkcipőben lép be a kulisszákon végigbotladozva Pali, a mulatozó kedvében kétszer csukló harmonikaművész. 62
