Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)
E szavakat... 1 E szavakat emide fejjel lefelé tapasztom. Halmozom, hámozom, egymás nyakába akasztom. E szavakat emide, mint darálógépbe, úgy dobom. Facsarom, csavarom, rászánom száz szombatom. E szavak engem rejtenek, bennem titeket fejtenek. 2 Próbálok egyszerű verset írni. Bennem kóvályog e gondolat. Próbálkozásaim szertartásai röpítik félre gondomat. Sokszor kerüli el agyamat a toll, lődörgőn firkálom teli a papírt, de az is előfordul, hogy rímet nem lelek... Nocsak: belek, telek, Elek, szelek. De íme, ekkor jön mégis a vágyott rím: Álom veri a tapírt. 3 Belefáradtam, bevallom. Ha eszembe jut még valami, majd utólag ideírom, de addig is megnyugtatom álomverte tapírom: maradjon hűséges társam a papíron. 5
/
