Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)

Variációk

Két pofára tömöm magamba a mondatokat,

magamban magamat keresem.

Szakad az oldal lapja, apad bennem az izgalom.

Tömör igékben gondolkozom.

Szűk utcákba szaladva szökök meg magam elől.

Variálom dobhártyámban a hangokat, korrigálom azt, mi fülembe súg. Háromszor köhögök a folyosón, s a pad hátulról belém rúg.

Cserépbe ültetem elképzeléseimet, nem nő más, csak fű.

Nem lelem fiókomban a tintát. Minek is, ott a "táblagép''.

Eszeket tép.

Akaratom ellenére töröm össze a melódiát.

Töredékeiből áll össze vissza.

a

Mely feleslegét megissza.

Megbotlik bennem a tükör, bennem látja magát.

Mi benne látszik,

hogy érzem az istálló szagát.

Töröm a diót, amaz karomat töri. Kölcsönösen törünk: ő a kezemet, én őt, s a fejem. Tök.

Török. Örök.

53