Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)

/

Keresem az Edenkertet

Valahányszor megkísérlem elképzelni, mindig valamiféle homály tölt el.

Ez belső, behatoló csillagpor, melyet csak én észlelek.

Oly mélyen belém vájódott, oly mélyen és oly nagyon, hogy ő mutatja meg holnapom, s késztet rá, hogy találjam meg.

Magamban.

Hogy magamat találjam meg.

Hogy tegyek félre minden külvilági zajt, mely megeteti velem a máshonnan, másmiből származó lelkek szokatlan szüleményeit.

Hogy mindent attól a pillanattól folytassak, amikor az első szót kiejtettem.

Hogy megfontoltabb legyen a szám, s az elmém.

Csak rá kell jönnöm, ezt hogy is kell csinálni.

Ha lehet-e egyáltalán... adok magamnak még egy esélyt.

43