Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)

Kör

Ezek volnánk mi.

Megjárjuk utunk, a macskaköves dzsungelt, törik boka, kéz, s csak később döbbenünk rá, hogy porszemek voltunk a szélben,

mely rejtett ösvényekre terelt. Körös-köriil.

Oda, ahonnan származunk.

Oda, ahol (még) nem tudták,

hogy létezni fogunk,

de végül,

azt nem tudják,

hogy mi is őket vártuk.

Mert éreztük.

Belső és külső sugallatok által,

hogy úgy járják (meg), mint mi.

Körként a világ, majd a lét körül bandukolva ugyanoda.

Csak másképp.

Egy kicsit.

40