Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)

Beszéd a nyárhoz, elvonulásakor

Itt hagytál a pocsolyában, a Jelhős ég alatt.

Úgy süvítettél el fejem felett, mint minden egyéb pillanat.

Ki tudja,

hirtelen hová rohantál.

Bakancsom sárban kalapál, s te távol vagy, kikelet,- ó boldog nyár.

Te már megtaláltad hazád, templomok tornyai hegyén, és mozdidatlan ülünk, te odafónt, én a tél mocsaras közepén.

37