Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
Műfordítások
Debeljak, Aleš Magyarország, közel és magányosan A villamos sínjei, lerakva az első világháború előtt, amelyek a magas házakhoz vezetnek a Fő téren, nem máshova. Nyitott ablakokban fehér lepedők, amelyeknek a szélei enyhén véresek, a terhes nők integetnek előesti üdvözletként, az irigységből fakadó búcsúzás, mint magányos álmodozót, felzaklat. Érdeklődöm a telt ajkak kagylói iránt, főleg a szomszédságban ülő hölgyéi iránt, akinek a felizgatott mellei megfeszülnek a sötétségben, és a biztonságos erkélyről figyeli a vihart a tó felszínén, lehajolva a rézkarcokhoz, amit nem tudok magamnak megengedni, azért jobban megbízok a mestermunkák véletlenében, és annak a versnek a szükségességében, amelynek nincsenek nyelvrokonai. Veteránok, akik a bőséges emlékezés becsapottjai, zavartalanul nézik a balatoni sást, amely a terhektől kapaszkodik, és hajladozik, hogy újra tengerré váljon, és zokog a vereségtől a bodzabokrokban, amelyek lila karcolásokkal virágoznak, 97
