Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
Műfordítások
Valahol ott Valahol ott a Muravidéken, a búzamezők között hagytam a saját nyomomat, megszagoltam a pipacsokat, és éreztem a búza illatát, amely az utam része. Éreztem a szél erejét, amely szétzilálta a hajamat, és éreztem a megdőlt bűzakalászt, amelyet a tenyeremben tartottam, és a darázs megcsípte a lábamat. Néztem a kéknefelejcs kékségét, amely felett döngicsélt a méhecske, és éreztem a levegő fojtó fülledtségét, a forró nyári Napból mély lélegzetet vettem. Éreztem a mezőt, mint a lélegzetet, az örökkévalóságot, a múltat, és éreztem a jelent, mint a születés pillanatát, mint az óhajt; de minden elmúlik, elviszi a halál. Elmentem, a mezők közt nyomokat, a lélegzetemet, az izzadságomat, a fáradságomat, az ifjúságomat, a múltamat és a munkám örökkévalóságát hagytam. Jövőre a mező újra terem, érlelődik a búza, és virágzik újra a pipacs, a csípős darázs újra várja a mezítlábosokat, a nyomomat elmossa az eső. 94
