Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)

Műfordítások

A szénaszárító állvány

Nyitott vagyok mindenféle szélnek, és semmim sincs,

amit magamnak szeretnék megszerezni. Minden télen szemezgetik a madarak az ölemből a múlt év bőséges maradékait. Tavasszal érzem, hogyan hal el a piros lóhere, és akkor eljön az én időm: a búzakalászok az ölembe raknak fészket: éjszakánként nő az erőm a reszketéstől és a hosszú rések simogatásától; amíg el nem szállítják őket.

Ősszel puha, illatos sarjút raknak rám - S a szomorú gondolatokat az elmúló nyárról, és ínyenceket adnak az állatoknak téli napokra.

Aztán befed a hó,

és a szál megpihen az üres létráim közt.

Csak őt nevezhetném:

„Barátomnak”.

83