Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
Műfordítások
okosítja a gondolatokat, újra megszépítené a gondolatot. 5. Átnézel a saját árnyékodon, és azt gondolod: SZEGÉNYSÉG! A napok egyhangúak, a reggelit követi a következő reggeli, a köszönést a következő köszönés... Mi borít ki? A véres tévéképernyő? Kés a rózsaszín mellkasban? A megerőszakolt gyermek? Az eldobott kutya, vagy a lelőtt katona? Mi pezsdíti fel ereidben a vért? Az adrenalinban megtalálod önmagadat. Keresd a halált - amely meghozza a megváltásod. 6. A perc szétoszlik az időben... Megmarad a kegyetlen, napnélküli sötétség, a magány tengere az epe óceánjában. SZEGÉNYSÉG! Nincsen megfelelő biztatás! A homlok ráncai közti korrózió, Az összeszorított ajkak közt az üröm keserűsége, A forró szemek, mint égő tűzhányók... Semmi sem vált meg, a halál sem! Nincs ösztönzés a fényre való vágyakozásra. A világ a semmibe vész, és te is értéktelen vagy, üres héj az időtlenségben... A te pillanatod a szörnyűségben megmerevedett! 69
