Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
"Ősi humusz, belőle nőttem én, belé is süppedek"
Én már tudom... Radnóti Miklós motívumokra Én már tudom, hogy nekem e tájék mit jelent, szülőhazát, határnélküli, de határokkal mégis szétszedett mezsgyét, gyermekkorom magyar nyelvben megőrzött világát, ha itthon vagyok, velem alszik az otthontalanság világa, Munkácstól Huszt váráig terjed, és a Muravidék a bölcsője, felnevelő szülőföldem, a térkép kitágul, és tudom, hol lakott itt Vlaj Lajos, Szúnyogh Sándor és Márai Sándor is otthontalanul, és tudom, hol van Žagubica és Abda, az Erőltetett menet útja, a Balkán és az anyaföld, édesapám búzaföldje, s a sírok közt anyám, Srebrenica, a meg nem szűnő körforgásban sírnak az édesanyák, siratják fiainkat, és Vukovárt, ahol a házfalakról csorog a fájdalom emlékezete, hol vannak a szelíd tanyák, és a csókok íze ízetlen-e, megvan-e a régi szerelmek mámora, hol van a méz és az áfonya, határon innen vagy határon túl, bűnösök vagyunk-e még, egy nép vagyunk-e, vagy sikertelen népszavazások törmeléke, kívül és belül, mozdulatlanul lapulok Európa közepén, meghajolhatok-e előtted virrasztó, hősöket temető éji felleg? Én már tudom... 57
