Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
"Ősi humusz, belőle nőttem én, belé is süppedek"
Ősi humuszban Vlaj Lajos költőnek A drága föld színtelen, de terem szőlőt, almát, búzát, napraforgót, mint a sivatagi kutak homálya, elapadt a gyönyöre, már nem öltözteti öregedő lelkem, a szellem vendégei idegen tanyákon keresik a tudás szentélyét, az Olümposzig már nem lát el szemem, szépségét elnyelte az éj, kietlen a táj, nem álmodik már a lelkem. Átok-e vagy áldás? Köves barikád? Vagy igét őriző oltár? Ősi humusz. Belőle nőttem én, Belé is süppedek. 54
/
