Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
"Ősi humusz, belőle nőttem én, belé is süppedek"
Vihar után Göncz László költőnek Nem állt meg az idő, nem nyugodott meg a lelkem, a lélek időtlen fekete földjén nincsenek csataterek, csak végtelen rónaság, az Uráltól hallatszó lónyerítés, s az ígéret földje valahol a Kárpátok alatt, az éden a csodaszarvasok nyomaiban, üres tanyák és ormótlan sziklák közt, valahol a rénszarvasok friss patakjainak a közelében, vihar után, szélcsendben, harangoznak, és én is megállók az időben, sehol a sereg, elfogyott a dúsgazdag legelő, elmúlt, s szétesett egy kép, életfoszlányaim üres templomok reggeli fényében, a hazatalálás egyszerűsége a mobiltelefon sípszavaiban, a haza ott, ahova naponta bekopogok, zárt ajtók közt kutatva, újra és újra, valahol messze az anyaméhtől, s közel a földhöz, valahol az ismerősség és az ismeretlenség határán, valahol a lelkemben, 46
