Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
"Ősi humusz, belőle nőttem én, belé is süppedek"
Családi album Nagyapámnak, Csuka Józsefnek Elsenkisedlcm, de Te még ott állsz előttem megművelt, barázdákkal teli arccal, önérzetes, paraszti portréddal, lélekteli szemekkel, s én már csak melléd rakhatom megsárgult igazolványkép-jellegű arcom, szemeim a semmibe néznek, erőtlen nyugtalanság van bennük, voltatok valakik, aztán nem jöttek az akárkik, s végül itt állok, visszavágyom kukoricatábláidra, répaföldedre, kezed által nevelt lóhere melegébe, Te még hordozol valami ősit, valami emberit, nemcsak az emberekkel, az Istennel is el akarsz számolni, hiszen tudod, Jézus is egyszerű ember volt, egyszerű tanítványokat választva hirdette az igét, szeretetről beszélt, mint Te teszed, és lehajolt előttük, meghajolt előttük a Messiás, meghajolt ez emberek előtt, mint ahogy Te is meghajolsz a búzamezőid előtt, hogy megtaláljam benned Jézust, hogy az ösvényeiden maradhassak, akkor is, ha lemaradok, hogy még egyszer megfoghassam a kezed, hogy eltaláljak Hozzád a sötétben, a lemerülés után, hogy megtaláljalak, és megőrizzem igazi fényed. 38
