Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
Tartalom
Egyik korábbi megállapításomra hivatkozva, ma is érvényesnek tartom a leírtakat Zágorec-Csuka Judit költészetéről: Ezek a versek a megtartás és a megmaradás egzisztencialista imperatívuszai, s mint olyanok, a muravidéki irodalom felismerhető poétikai krédóját is jelentik. Ugyanakkor a Szúnyogh Sándor által meghirdetett „minimalista" törekvések és „a nyelvi-stilisztikai status quonak is biztos őrhelyei". A költőnő romantikus mesehősnő, aki - Petőfi nyomában - hatalmas, nem mindig szuperszonikus, de mindenesetre teherbíró és üzembiztos griffmadáron repül időkön és tereken át. Időben: történelem és jelen között. Térben: a világ számos pontjára. Mégis szellemileg és lelkileg teszi meg a legnagyobb utakat. Egy kis magyar kisebbségi csoport szószólójaként és képviselőjeként közlekedik a kisebbség és a többség, a hagyomány és az aktualitás, a kisebbségi és a többségi kultúra között, miközben mindkét kultúra már (együtt és külön-külön) kikerült a globalizáció óceánjára is. Mindig hazatér és mindig újra elindul. Igyekszik lefényképezni a látott arcokat és tájakat, miközben makacsul kapaszkodik életének azokba a szereplőibe, akikből erőt meríthet. Néha nem is hiszi el az örök zarándoklat sors-képletét. Néha úgy érzi, elveszíti önmagát. Néha ki szeretne lépni, és nem indulni el többet. Néha úgy érzi, hogy a Minden és a Semmi között él. Ilyenkor újra útnak indul. Bence Lajos Kiss Endre OBČINA LENDAVA LENOVA KÖZSÉG Bethljn Gábor Alap Nemzetiségi Művelődési Intézet kulturo madžarske narodnosti
