Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

Miško Kranjec és Vanek Šiftar recenzense hiányolták Vlaj verseskötetéből a forradalmi, napi politika érdekeit kiszolgáló hangnemet, stílust, a szövegek pedig „a régi napok intim költészete” és „nem a nagy forradalmi lendületek költészete” negatív bélyegét kapták. Sajnos Vlaj magyar kisebbségi munkatársai később is a csak példát adó mestert és a nemzetiségi politikust látták személyében. Varga Sándor nemzetiségi politikustárs10 is félreértelmezi Vlaj költői szerepvállalását, akinek alkati eleme volt a szerénység, mondván: a költő maga sem tartotta fontosnak irodalmi tevékenységét. Ma már tudjuk, hogy a háború előtt írt gyönyörű verseit a szülőföldről, a kisember sorsáról (Rétbatári cser alatt, Drága föld, Vonaton stb.), s a háború alatt született megrendítő vallomásait (Csak tenyérnyi résen, Körséta a fegybázudvaron stb.) a távoli Vajdaságban is nagyra értékelték. Herceg János az ötvenes évek végén üzent is a gyakran betegeskedő költőnek, aki a nemzetiségi önszerveződés feladatait is kénytelen volt felvállalni, s így félretette a lantot. A vajdasági magyar irodalom doyenje később így emlékezett Vlajra, akinek verseit saját folyóiratában, a Kalangyában több alkalommal is közölte: „Nyolctíz versére emlékszem, s azok egy kialakult, határozott arcélú költőre mutatnak. A költészet nála nem csak érzelmek kifejezésére szolgált; ő tanított és lázított is verseivel. De mindig költői hévvel és igénnyel.” Szeli István pedig a Versek kötet kapcsán írta: „Vlaj költészete eleven cáfolata annak a közhelynek, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák: harminchat vers közül harminckettő élete mélypontján, 1939 és 1944 között, fogházban, internálótáborokban, rabkórházban, a háborús sors mélyeiben született”. Ezek közül is kiemelkedik a Körséta a fegykázudvaron, mely rendkívül expresszív

10 VARGAS. (1984): 93.

88