Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

nak, akik magukat a „tudatos nemzetiségi politika” képviselőinek kiáltották ki.8

Igaz, hogy a pártalapon működő, amolyan „népfrontos”, szakszervezetis védettséget adó szélárnyék úgysem használt volna semmit. Az írók, kezdve a Tavaszvárás szerzőivel, igen szabad légkörben alkothattak. Az öncenzúra így is igen keményen működött. Szórni Pál első regénykísérletét tönkre is tette a kétnyelvű oktatás pedagógiai gyakorlatából származó aktuálpolitikai „beáramoltatás”, a jelen eredményeit dicsőítő, egyedül üdvözítő eszmeiség kizárólagossága. A regény (pl. az „osztályozó” konferencia jelenetében) hemzseg a korabeli ideológia hamis és elhitetett parafrázis-tételeitől.

Az elmúlt 50 év muravidéki irodalmi termését átnézve megállapíthatjuk: lehet észlelni esztétikai hiányosságokat a szlovéniai magyar irodalom alkotásaiban, s a műfaji egyoldalúságon sem sikerült változtatni. így a líra az elmúlt öt évtized alatt is megőrizte egyeduralmát. Ez önmagában talán nem is lenne baj. Az anyaországi kritika azonban sajnálattal állapítja meg, hogy nemcsak hogy regénye, drámája nincs a szlovéniai magyar irodalomnak, de a lírai termés sem kielégítő. Voltaképpen két véglet létezik, egyik a modernnel kacérkodó, a kisebbségi léttel csak érintőlegesen foglakozó, majdhogynem steril megnyilatkozás, a másik a pátosszal megélt, a kisebbségi létet tragikus felhangokkal ábrázoló műalkotás. Ez utóbbi van túlsúlyban. Ez is, az is csak ritkán tudott felszínre hozni olyan esztétikai értékeket, amelyek túlnőtték volna a provinciális kereteket. Irodalmunknak léteznek orgánumai, az intézményrendszere is kialakulóban van, de a Bori Imre és mások által kifogásolt „könyvekben való létezés”9 határozta meg hosszú évekig a lényegét,

8 BENCE (1996): 112.

9 BORI (1993): 271-273.

86