Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

zen rá. Vlaj első könyvének ajánlását saját „bajtársa”, Miško Kranjec, a szocreállal is kacérkodó, népies-realista író jegyezte. S bár a párt keze messzire ért, a verses művek kiadását, mivel itthon is belső emigrációs terméknek tekintették, nem kontrollálták. így történhetett, hogy e sorok írójának első verseskötete (Szíves szívtelen. Pomurska založba, Murska Sobota, 1981.), ellenzéki hangütése, a titói érától való nemzedéki elkülönbözés hangsúlyozása ellenére, simán átment a „szűrőn”. Tény, s erről a Kettős kisebbségben63 című esszénkben írtunk részletesebben, hogy amikor a muravidéki írók beadták tagfelvételi kérelmüket a Szlovén írószövetséghez, illetve a PEN Clubhoz, a felkért vajdasági magyar irodalmárok, esztétikai okokra hivatkozva, csak egy nevet javasoltak elfogadásra. így továbbra sem számított jelentősebb tényezőnek a muravidéki magyar irodalom, olyannak, amire politikailag is oda kellett volna figyelni, pedig végképp nem!

Pedig a lokális irodalom és a muravidéki magyar könyvek létjogosultságát olyan művek jelzik, mint Szúnyogh Sándor Halicanumi üzenet, Szórni Pál Őszirózsa, illetőleg Varga József Tavaszköszöntő című önálló kötetei, és a Tavaszvdrds vers- és prózaantológia, ugyanezekkel a szerzőkkel.

1987-ig, 25 év alatt, e könyvkiadónál 10 hazai szerző 23 kötete jelent meg, a legkülönbözőbb témákban és műfajokban, köztük a vajdasági emigráns Sz. Kanyó Leona Fenyőm tüskéi alatt című verseskönyve. A Tavaszvdrds íróinak ebben az időszakban 3-3 kötete, Gábor Zoltánnak, Báti Zsuzsának, Bence Lajosnak, Rozsmán Erzsébetnek és Szabó Józsefnek pedig egy-egy könyve látott napvilágot. Megjelent továbbá két Összhang antológia, valamint évente a már bejáratott, Szúnyogh Sándor által szerkesztett Naptár évkönyv.

63 Bence (2011): 85-90.

69